3348 Szilvásvárad, Park út 25/A
+36 36 564 300
info@szalajkaliget.hu
Kövessen minket!

Szilvásvárad

A csodálatos Bükk

A Bükk-hegység – így Szilvásvárad is – már az ősember korában lakott volt. A kiterjedt erdőségek biztosították a bőséges élelmet, a barlangok biztonságot nyújtottak. A bükki kultúra nyomai megtalálhatók a Szeleta, az Istállós-kői, a Petényi stb. barlangokban. A hegység folyamatosan lakott volt a réz- és bronzkor idején is.

Szalajka-völgy — Forrás: www.szilvasvarad.hu

Szalajka-völgy

Az év minden napján sétálhatunk az ország egyik leghíresebb kirándulóhelyén: a Szalajka-völgyben. Itt működik az 1908-ban készült, egykor több mint 30 km hosszúságú kisvasút hálózatnak az utolsó, megmaradt 4 km hosszú szakasza, melyen a 15 perces zakatolás után érhetjük el a Gloriett-tisztást. Ez Magyarország legmeredekebb – fogaskerék nélküli – vasúti pályája, mely helyenként a 41 º/oo emelkedést is meghaladja. Útvonalunk megválasztásakor, célszerű egy irányban vonattal, visszafelé pedig gyalog végignézni a völgyet. Mi most gyalog indulunk, a Szalajka-völgy elejétől, az Egri út elágazásától.

A Szalajka út elején, balról a patak túloldalán a lovarda, jobbról a lovas pálya szegélyezi utunkat. Tovább sétálva ajándékboltok, éttermek és büfék sorakoznak, majd jobbról a kisvasút végállomását láthatjuk. A völgy folytatásában, a zöld Δ jelzést követve, utunk a Szalajka-patak kanyargós, égerfákkal szegélyezett medre mellett halad.

Elhagyjuk a Tótfalusi-völgy torkolatát, majd a vadasparkot, később a kisvasút vonalát keresztezzük és ez után a baloldalon találjuk a Zilahy Aladár Erdészeti Múzeumot, ahol az erdészettel kapcsolatos tárgyak, makettek, dokumentumok mutatják be az elmúlt századok erdei munkáit és munkásait. A völgyön továbbsétálva balra egy székelykapu alatt áll a 2002-ben felállított, „Kárpátok őre”, a fából faragott szobor, mely a Kolozsvárott 1918-ban megsemmisült szobornak a mintájára készült. A szobor a Nagy-tó irányába néz, melyet megkerülve a pisztrángnevelőhöz érkezünk. A helyi ősi haltenyésztés helyén 1957-ben létesült az intenzív tenyésztésre alkalmas telep.

Zöld túraútvonal — Forrás: www.szilvasvarad.hu

A pisztrángos után, jobb oldalon egy szép tisztás van, melyen 1802-től a szilvási massa, vagyis vasolvasztó, ma úgy mondanánk, hogy őskohó állt. Mögötte a hegyoldalban megbújva a Villa Negra vendégház található, amely jelenleg nem üzemel. A patak hídján újból átmenve, egy kis kapaszkodó után a Kis-tóhoz érünk, mely annak idején a massa vízellátását biztosította. A tóval szemben, a Szikla-forrásban gyönyörködhetünk. A forrás vize néhány fokkal mindig melegebb a Szalajka-forrás vizénél, mert amíg a karsztos kőzetekben elnyelődő vizek többsége az üregeken keresztül gyorsan eléri a forrást, addig a kisebb rész a kőzetek mélyebb rétegei között átmelegedve érkezik a forráshoz, ahol a kétféle víz összekeveredik és így langyossá válik.

A Szikla-forrás után a patak esése egyre nagyobb lesz. Kisebb zúgók mellett érjük el a Horotna-völgy torkolatát, ahol a szabadtéri erdei múzeumot találjuk. Érdemes egy kis kerülőt tenni. A kellemes rét szegélyén körbe vezetett ösvény mentén az erdőhöz kapcsolódó munkák és azok eszközei láthatók. Mészégető kemence vagy boksa, szénégető mile (van ahol ezt is boksának nevezik), vasverő hámor, üveghuta, gatter, különböző szállító eszközök, kunyhók, fafelhasználó és megmunkáló helyek és eszközök láthatók. A több mint 200 éves fa évgyűrűi akár meg is számolhatók, de a 4-5 millió éves lignitesedett fa és a 8-10 millió éves megkövesedett fa maradványai is különleges látnivalót jelentenek.

Visszatérve a Szalajka-völgybe, néhány 10 méter után elérjük a völgy legszebb látnivalóját, a Fátyol-vízesést. A hegy gyomrából fakadó, oldott meszet tartalmazó vízből a felszínen kiváló, lerakódó mésztufa, gátakat emel a mederben és így visszaduzzasztja a patak vizét. A tucatnyinál is több lépcsőn lezuhogó víz minden évszakban más és más, szebbnél szebb képet mutat. A vízesés mellett felkapaszkodva az emelkedőn a Gloriett-tisztásra érkezünk, melyen egykor a Szalajka falu házai, majd később a Pallavicini család vadászháza és a gloriett állt. Ide érkezik Szilvásváradról a kisvonat, mellyel akár vissza is utazhatunk.

Fátyol-vízesés — Forrás: www.szilvasvarad.hu

Fátyol-vízesés

A Szalajka-völgy legcsodásabb és legkedveltebb helye a Fátyol-vízesés, amely nemcsak a völgy, hanem hazánk egyik legszebb természeti jelensége, kiemelkedő természetvédelmi értéket képvisel.

A Szalajka-patakot karsztforrások (Szikla-forrás, Szalajka-forrás) táplálják. Ezek vizéből, ahogy az a felszínre jut, az oldott széndioxid egy része elillan a levegőbe, az így túltelített vízből kicsapódik a kalcium-karbonát. A víz egy ilyen, mintegy 17 méter hosszú mésztufagát 18 teraszán zúdul le.

A vízesést az erdei kisvasút végállomásáról pár perces sétával, illetve a Szilvásvárad belterületén található parkolótól egy nem túl hosszú gyalogtúrával lehet megközelíteni.

Nevének eredete kétséges: egyesek szerint a vízpermet jellegzetes, fehér fátyláról, mások szerint a fehér, csipkéhez hasonlóan mintás mésztufáról kapta a Fátyol-vízesés elnevezést. A szélsőséges vízjárás miatt néha előfordul, hogy elapad.

A karsztforrásokból eredő patakokra jellemző mészkiválás (mésztufa, vagy forrásmészkő, szakkifejezéssel travertínó) által létrehozott gátak, tetaráták rendszere a 17 (vagy 18, attól függ, hogy mit nevezünk lépcsőnek) lépcsőből álló vízesés, a Fátyol-vízesés, mely az országunkban ilyen formában egyedülálló. A gátrendszer mögött húzódó plató, a Gloriett-tisztás, az analógiák alapján többszázezer év mészlerakódásának a terméke.

— Regős József barlangász, geológus, kísérleti régész
Kisvasút — Forrás: www.szilvasvarad.hu

Kisvasút

Szilvásváradi Állami Erdei Vasút

A Szalajka-völgy bejáratánál lévő Fatelep állomásról indul. A vonal hossza közel 5 km, a végállomás pedig a Gloriett-tisztás. A Márkus Ágoston egri mérnök tervei alapján megépített keskeny nyomtávú, gőzüzemű erdei vasút 1908-ban kezdte meg működését. 1910-ben lovag Wessely Károly eladta őrgróf Pallavicini Alfonz Károlynak, aki a második világháborúig üzemeltette. A harmincas években (majdnem 30 km hosszú vonalon) főleg a faanyag és mészkő szállítására használták. Az államosítás óta a vasutat az Egererdő Zrt. üzemelteti.

1966-tól a gőzmozdonyok helyét a dízelmozdonyok vették át. A hatvanas évek végétől az árufuvarozás egyre inkább háttérbe szorult, a turizmus fellendülésével pedig a személyi forgalom lett a meghatározó. Évente megközelítőleg 200 ezer turistát szállítanak a szerelvények. 1999 októberében került forgalomba a Szilvi nevű gőzmozdony egy korabeli vasúti szalonkocsival együtt.

Istállós-kői-barlang

Az Istállós-kői-barlang a Bükk-hegység második legmagasabb csúcsának oldalában, 609 méteres magasságban nyílik. Gyalogosan a Gloriett-tisztásról közelíthető meg szerpentinszerűen kialakított, meredek gyalogösvényen. A barlang háromszög keresztmetszetű, 45 méter mély, 9-10 méter széles, melynek rétegvastagsága 2 méter. Régészeti jelentőségű hely, ezért 1944-ben védetté, 1982-ben fokozottan védetté nyilvánították. A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy földtani törésvonal mentén alakult ki. A nyílás mögött egyetlen, tágas terem található. A történelmi időkben a barlang hosszú ideig istállóként funkcionált, kutatások alapján azonban előtte sem lakóhely, hanem áldozóhely volt.

Régészeti feltárása

1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy három éves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak. A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait is megtalálták. A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus egyedülálló bizonyítéka. Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban ásott a barlangban. A barlang tervszerű, részletes feltárását 1947-től Vértes László vezette. A kitöltés rétegződése és a rétegekben talált korjelölő állatmaradványok alapján megállapították a barlang történetét, meghatározták a három kultúrréteg korát, az akkor élt embercsoport(ok) jellemzőit. Az Istállós-kői-barlang jelentőségét növeli, hogy a jégkori rétegekből előkerült 66 fajból álló fauna a leggazdagabb Európa aurignaci korú feltárásai közül; a mikrofaunájából 3 új emlős- és 20 új madárfajt írtak le. A világ legrégebbi ékszerei között van az itt talált két, csontból készült, kifúrt, zsinórra függeszthető amulett.

A barlangi medve (Ursus speleus) koponyatemetkezést (koponya depoziciót) mutató legrégebbi lelőhelyei között szerepel a barlang végében előkerült három koponya. A 40-44 000 éves alsó kultúrrétegből kerültek elő, azok a hasított alapú lándzsahegyek, melyek a világ legrégebbi aurignaci eszközei között szerepelnek. Jelenlegi tudásunk szerint az íjhasználatának legrégebbi nyomai a világon az itt előkerült apró csonthegyecskék. Az Istállós-kői-barlang pleisztocén (jégkori) rétegeiből előkerült 66 fajból álló fauna a világon a leggazdagabb az aurignaci korú feltárások között, és még egy érdekesség, hogy a mikrofaunából 3 új emlős és 20 (!) új madár alakot írtak le az egész világon először. A régészeti ásatások során az alábbi, jégkorszaki állatok csontjai kerültek elő: rénszarvas, barlangi medve, ősbölény, gyapjas mamut, barlangi oroszlán, farkas, barlangi hiéna, kőszáli kecske.